A) A legnagyobb teljesítményű kifejezés együtthatója. B) A változó legnagyobb hatványa a polinomban. C) A polinom összes tagjának hatványainak összege. D) A polinom tagjainak száma.
A) Az adatpontok pontos értékeinek megtalálása. B) Az adatkiugró értékek figyelmen kívül hagyása a nagyobb pontosság érdekében. C) Ismert adatpontok közötti értékek becslése. D) Az adatok manipulálása, hogy egy adott mintába illeszkedjenek.
A) A kiugró értékek maximalizálása az adatokban. B) A medián használata az átlag helyett. C) Az adatpontok pontos illesztése. D) Az adatpontok és a közelítő függvény közötti négyzetes különbségek összegének minimalizálása.
A) Cauchy középérték-tétele B) Rolle-tétel C) Bolzano köztes értéktétele D) Weierstrass közelítési tétel
A) Az interpolációt diszkrét adatok esetén, míg a közelítést folytonos adatok esetén alkalmazzák. B) Az interpoláció kevésbé pontos, mint a közelítés. C) A közelítés pontos értékeket, míg az interpoláció becsléseket ad. D) Az interpoláció minden adatponton áthalad, míg a közelítés nem.
A) Ezek trigonometrikus függvények, amelyeket adatok simítására használnak. B) Ezek darabonkénti polinomiális függvények, amelyeket interpolációra használnak. C) Ezek a legkisebb négyzetek közelítésére használt exponenciális függvények. D) Ezek a hibaelemzéshez használt racionális függvények.
A) A közelítés hibamentessége. B) A közelítés összes számított hibájának összege. C) A közelítésben szereplő adatpontok száma. D) A tényleges függvény és a közelítő függvény közötti különbség.
A) Nagyobb súlyt helyez az adatokban lévő kiugró értékekre. B) Ez megakadályozza a túlillesztést és javítja a közelítés általánosítását. C) A nagyobb pontosság érdekében több zajt visz be az adatokba. D) Ez növeli a közelítő modell összetettségét.
A) Kevesebb adatpontra van szükségük a pontos eredményekhez. B) Több változóból álló függvényeket és kölcsönhatásokat tudnak kezelni. C) Ezek csak lineáris közelítésekre korlátozódnak. D) Kevésbé számításigényesek, mint az egyváltozós technikák. |