A) A polinom összes tagjának hatványainak összege. B) A polinom tagjainak száma. C) A legnagyobb teljesítményű kifejezés együtthatója. D) A változó legnagyobb hatványa a polinomban.
A) Az adatkiugró értékek figyelmen kívül hagyása a nagyobb pontosság érdekében. B) Az adatpontok pontos értékeinek megtalálása. C) Az adatok manipulálása, hogy egy adott mintába illeszkedjenek. D) Ismert adatpontok közötti értékek becslése.
A) Az adatpontok pontos illesztése. B) A kiugró értékek maximalizálása az adatokban. C) A medián használata az átlag helyett. D) Az adatpontok és a közelítő függvény közötti négyzetes különbségek összegének minimalizálása.
A) A közelítés összes számított hibájának összege. B) A közelítésben szereplő adatpontok száma. C) A közelítés hibamentessége. D) A tényleges függvény és a közelítő függvény közötti különbség.
A) Ezek a hibaelemzéshez használt racionális függvények. B) Ezek trigonometrikus függvények, amelyeket adatok simítására használnak. C) Ezek darabonkénti polinomiális függvények, amelyeket interpolációra használnak. D) Ezek a legkisebb négyzetek közelítésére használt exponenciális függvények.
A) Kevesebb adatpontra van szükségük a pontos eredményekhez. B) Ezek csak lineáris közelítésekre korlátozódnak. C) Kevésbé számításigényesek, mint az egyváltozós technikák. D) Több változóból álló függvényeket és kölcsönhatásokat tudnak kezelni.
A) Az interpoláció minden adatponton áthalad, míg a közelítés nem. B) Az interpolációt diszkrét adatok esetén, míg a közelítést folytonos adatok esetén alkalmazzák. C) A közelítés pontos értékeket, míg az interpoláció becsléseket ad. D) Az interpoláció kevésbé pontos, mint a közelítés.
A) Weierstrass közelítési tétel B) Bolzano köztes értéktétele C) Rolle-tétel D) Cauchy középérték-tétele
A) A nagyobb pontosság érdekében több zajt visz be az adatokba. B) Ez növeli a közelítő modell összetettségét. C) Nagyobb súlyt helyez az adatokban lévő kiugró értékekre. D) Ez megakadályozza a túlillesztést és javítja a közelítés általánosítását. |