A) A polinom összes tagjának hatványainak összege. B) A polinom tagjainak száma. C) A legnagyobb teljesítményű kifejezés együtthatója. D) A változó legnagyobb hatványa a polinomban.
A) Ismert adatpontok közötti értékek becslése. B) Az adatpontok pontos értékeinek megtalálása. C) Az adatok manipulálása, hogy egy adott mintába illeszkedjenek. D) Az adatkiugró értékek figyelmen kívül hagyása a nagyobb pontosság érdekében.
A) A medián használata az átlag helyett. B) A kiugró értékek maximalizálása az adatokban. C) Az adatpontok pontos illesztése. D) Az adatpontok és a közelítő függvény közötti négyzetes különbségek összegének minimalizálása.
A) Rolle-tétel B) Cauchy középérték-tétele C) Weierstrass közelítési tétel D) Bolzano köztes értéktétele
A) Az interpoláció kevésbé pontos, mint a közelítés. B) Az interpolációt diszkrét adatok esetén, míg a közelítést folytonos adatok esetén alkalmazzák. C) A közelítés pontos értékeket, míg az interpoláció becsléseket ad. D) Az interpoláció minden adatponton áthalad, míg a közelítés nem.
A) Ezek a legkisebb négyzetek közelítésére használt exponenciális függvények. B) Ezek trigonometrikus függvények, amelyeket adatok simítására használnak. C) Ezek a hibaelemzéshez használt racionális függvények. D) Ezek darabonkénti polinomiális függvények, amelyeket interpolációra használnak.
A) A közelítés összes számított hibájának összege. B) A tényleges függvény és a közelítő függvény közötti különbség. C) A közelítés hibamentessége. D) A közelítésben szereplő adatpontok száma.
A) Ez növeli a közelítő modell összetettségét. B) Ez megakadályozza a túlillesztést és javítja a közelítés általánosítását. C) Nagyobb súlyt helyez az adatokban lévő kiugró értékekre. D) A nagyobb pontosság érdekében több zajt visz be az adatokba.
A) Kevésbé számításigényesek, mint az egyváltozós technikák. B) Ezek csak lineáris közelítésekre korlátozódnak. C) Több változóból álló függvényeket és kölcsönhatásokat tudnak kezelni. D) Kevesebb adatpontra van szükségük a pontos eredményekhez. |