A) Az a jelenség, amikor az egyének kevésbé hajlandóak segítséget nyújtani vészhelyzetben, ha mások is jelen vannak.
B) Ösztönös reakció, hogy bármilyen vészhelyzetben segítséget nyújtson.
C) Egy tanulmány szerint az emberek nagyobb valószínűséggel segítenek, ha egyedül vannak.
D) Olyan viselkedés, amely arra ösztönzi az egyéneket, hogy beavatkozzanak a csoportos helyzetekbe.

A) 1968.
B) 1975.
C) 1990.
D) 1982.

A) A felelősség megosztása.
B) Gyors döntéshozatali képességek.
C) Fokozott személyes felelősségtudat.
D) Erős individualista értékek.

A) A kockázatok felmérése.
B) Döntés a beavatkozásról.
C) Közvetlen cselekvés a segítségnyújtás érdekében.
D) Vészhelyzet tudatában lenni.

A) Az emberek kevésbé érzik személyes felelősségüket a válaszadásban, ha mások is jelen vannak.
B) Az emberek nagyobb személyes felelősséget éreznek a válaszadásban, ha mások is jelen vannak.
C) Az emberek vészhelyzetekben szelektíven másokra hárítják a felelősséget.
D) Az emberek hatékonyabban reagálnak csoportban, mint egyedül.

A) Nincs hatással a vészhelyzeti reagálási időre.
B) Ez csak az egyéni válaszidőt befolyásolja.
C) Késlelteti a vészhelyzeti reagálási időt.
D) Felgyorsítja a vészhelyzeti reakcióidőt.

A) Feltételezzük, hogy valaki más segít, és elsétálunk.
B) A társadalmi normákra támaszkodva irányítja a viselkedést.
C) Vállaljon személyes felelősséget és avatkozzon be.
D) Kerülje a vészhelyzetekbe való belekeveredést.

A) Az egyének felvilágosítása a jelenségről és annak következményeiről.
B) Az individualista hozzáállás előmozdítása csoportos keretek között.
C) Az emberek ösztönzése arra, hogy kizárólag a csoportos döntéshozatalra hagyatkozzanak.
D) Vészhelyzetben figyelmen kívül hagyja mások jelenlétét.