A) Az a jelenség, amikor az egyének kevésbé hajlandóak segítséget nyújtani vészhelyzetben, ha mások is jelen vannak.
B) Olyan viselkedés, amely arra ösztönzi az egyéneket, hogy beavatkozzanak a csoportos helyzetekbe.
C) Egy tanulmány szerint az emberek nagyobb valószínűséggel segítenek, ha egyedül vannak.
D) Ösztönös reakció, hogy bármilyen vészhelyzetben segítséget nyújtson.

A) 1982.
B) 1968.
C) 1990.
D) 1975.

A) Erős individualista értékek.
B) Gyors döntéshozatali képességek.
C) A felelősség megosztása.
D) Fokozott személyes felelősségtudat.

A) Vészhelyzet tudatában lenni.
B) Döntés a beavatkozásról.
C) Közvetlen cselekvés a segítségnyújtás érdekében.
D) A kockázatok felmérése.

A) Az emberek nagyobb személyes felelősséget éreznek a válaszadásban, ha mások is jelen vannak.
B) Az emberek hatékonyabban reagálnak csoportban, mint egyedül.
C) Az emberek kevésbé érzik személyes felelősségüket a válaszadásban, ha mások is jelen vannak.
D) Az emberek vészhelyzetekben szelektíven másokra hárítják a felelősséget.

A) Nincs hatással a vészhelyzeti reagálási időre.
B) Felgyorsítja a vészhelyzeti reakcióidőt.
C) Ez csak az egyéni válaszidőt befolyásolja.
D) Késlelteti a vészhelyzeti reagálási időt.

A) Vállaljon személyes felelősséget és avatkozzon be.
B) Feltételezzük, hogy valaki más segít, és elsétálunk.
C) Kerülje a vészhelyzetekbe való belekeveredést.
D) A társadalmi normákra támaszkodva irányítja a viselkedést.

A) Az egyének felvilágosítása a jelenségről és annak következményeiről.
B) Az individualista hozzáállás előmozdítása csoportos keretek között.
C) Az emberek ösztönzése arra, hogy kizárólag a csoportos döntéshozatalra hagyatkozzanak.
D) Vészhelyzetben figyelmen kívül hagyja mások jelenlétét.