A) A polinom összes tagjának hatványainak összege. B) A változó legnagyobb hatványa a polinomban. C) A legnagyobb teljesítményű kifejezés együtthatója. D) A polinom tagjainak száma.
A) Az adatkiugró értékek figyelmen kívül hagyása a nagyobb pontosság érdekében. B) Ismert adatpontok közötti értékek becslése. C) Az adatok manipulálása, hogy egy adott mintába illeszkedjenek. D) Az adatpontok pontos értékeinek megtalálása.
A) A kiugró értékek maximalizálása az adatokban. B) Az adatpontok pontos illesztése. C) Az adatpontok és a közelítő függvény közötti négyzetes különbségek összegének minimalizálása. D) A medián használata az átlag helyett.
A) Bolzano köztes értéktétele B) Weierstrass közelítési tétel C) Rolle-tétel D) Cauchy középérték-tétele
A) Az interpoláció minden adatponton áthalad, míg a közelítés nem. B) Az interpoláció kevésbé pontos, mint a közelítés. C) A közelítés pontos értékeket, míg az interpoláció becsléseket ad. D) Az interpolációt diszkrét adatok esetén, míg a közelítést folytonos adatok esetén alkalmazzák.
A) Ezek darabonkénti polinomiális függvények, amelyeket interpolációra használnak. B) Ezek a hibaelemzéshez használt racionális függvények. C) Ezek a legkisebb négyzetek közelítésére használt exponenciális függvények. D) Ezek trigonometrikus függvények, amelyeket adatok simítására használnak.
A) A közelítés összes számított hibájának összege. B) A tényleges függvény és a közelítő függvény közötti különbség. C) A közelítésben szereplő adatpontok száma. D) A közelítés hibamentessége.
A) Nagyobb súlyt helyez az adatokban lévő kiugró értékekre. B) A nagyobb pontosság érdekében több zajt visz be az adatokba. C) Ez megakadályozza a túlillesztést és javítja a közelítés általánosítását. D) Ez növeli a közelítő modell összetettségét.
A) Több változóból álló függvényeket és kölcsönhatásokat tudnak kezelni. B) Kevesebb adatpontra van szükségük a pontos eredményekhez. C) Kevésbé számításigényesek, mint az egyváltozós technikák. D) Ezek csak lineáris közelítésekre korlátozódnak. |