A) A polinom tagjainak száma. B) A polinom összes tagjának hatványainak összege. C) A legnagyobb teljesítményű kifejezés együtthatója. D) A változó legnagyobb hatványa a polinomban.
A) Az adatkiugró értékek figyelmen kívül hagyása a nagyobb pontosság érdekében. B) Az adatpontok pontos értékeinek megtalálása. C) Ismert adatpontok közötti értékek becslése. D) Az adatok manipulálása, hogy egy adott mintába illeszkedjenek.
A) A kiugró értékek maximalizálása az adatokban. B) Az adatpontok pontos illesztése. C) A medián használata az átlag helyett. D) Az adatpontok és a közelítő függvény közötti négyzetes különbségek összegének minimalizálása.
A) Rolle-tétel B) Cauchy középérték-tétele C) Weierstrass közelítési tétel D) Bolzano köztes értéktétele
A) A közelítés pontos értékeket, míg az interpoláció becsléseket ad. B) Az interpoláció kevésbé pontos, mint a közelítés. C) Az interpoláció minden adatponton áthalad, míg a közelítés nem. D) Az interpolációt diszkrét adatok esetén, míg a közelítést folytonos adatok esetén alkalmazzák.
A) Ezek a legkisebb négyzetek közelítésére használt exponenciális függvények. B) Ezek darabonkénti polinomiális függvények, amelyeket interpolációra használnak. C) Ezek trigonometrikus függvények, amelyeket adatok simítására használnak. D) Ezek a hibaelemzéshez használt racionális függvények.
A) A közelítés hibamentessége. B) A közelítésben szereplő adatpontok száma. C) A tényleges függvény és a közelítő függvény közötti különbség. D) A közelítés összes számított hibájának összege.
A) Nagyobb súlyt helyez az adatokban lévő kiugró értékekre. B) Ez megakadályozza a túlillesztést és javítja a közelítés általánosítását. C) A nagyobb pontosság érdekében több zajt visz be az adatokba. D) Ez növeli a közelítő modell összetettségét.
A) Kevésbé számításigényesek, mint az egyváltozós technikák. B) Ezek csak lineáris közelítésekre korlátozódnak. C) Kevesebb adatpontra van szükségük a pontos eredményekhez. D) Több változóból álló függvényeket és kölcsönhatásokat tudnak kezelni. |